Már nem számolom az éveket,
Hiszen kevesebb már nem leszek.
Mint homokórából, peregnek az évek,
Villámsebességgel rohan el az élet.
Hány éve élek, nem is érdekel már,
S nem tudhatom, mi az, mi reám vár.
Nem ismerem, mi van még előttem,
De jól tudom, mi áll már mögöttem:
A rohanó évek ajándékai,
Lassan múló idő szenvedései,
Öröm, és bánat, siker és kudarc,
Körülöttem sok - sok kedves arc,
Köszönöm a sorsnak,
Hogy megszülethettem
Hogy milliók közt magam lehettem,
Hogy az vagyok, aki szeretnék lenni,
Hogy még van időm valamit tenni:
Szeretni azokat, akik szeretnek,
Örüli -ha lehet, -tovább az életnek!
P. Molnár Erzsi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
varnyu 2010.09.13. 22:19:06
vnjudit 2010.09.14. 05:07:58
Mew 2010.09.14. 15:17:37
Dédike 2010.09.14. 17:30:24
Mew 2010.09.14. 18:12:01
margit2 2010.09.14. 19:22:12
iluska 2010.09.14. 21:15:39