Nehéz napok ezek a temetőbe járó embereknek

Felturbozza a mindennapos hiányt, emlékezést. 

Nem szeretek temetőbe járni. Ők velem vannak, itthon nálam, 

Innen hiányoznak, Ehhez nem kell külön dekoráció,

Amikor úgy érzem, mindig meggyújtom a gyertyát, És gondolatban úgy is velük vagyok. 

Amikor az új fákat ültetem, mellettem érzem apukámat, hogy fogja a kezem," Kislányom, nem úgy, tudod, ahogy eggyüt csináltuk. "

Anyukám simogató keze a vállamon, mikor dédikéimet ölelem. 

Nővérem, Ő más, Azt látom mindíg, ahogy utoljára nálam volt, és megy ki a kapun.....

Ez hiányzik, de nagyon......................

Igen, most hogy ezt leírtam, megjelentek a könnyeim, pedig mostanában nagyon ritka dolog.

Megbékélek az élettel, Avval, ami még van...... és próbálok alkalmazkodni, hogy ne legyek teher senkinek. 

Sok mindenről lemondok, megváltoztatok, hogy könnyebb legyen.

Most valahogy nagy súlyként ül a vállamon a 74 év minden öröme, vihara, bánata.