Nagyon vontatott lassú a gyógyulásom, pedig Manólány mindent belém tömne, ami, egy kis reményt nyújt az erősödésemhez.

Pedig nem szeretném az én bajommal még külön izgatni, hisz meg van az ő problémája is, amit meg kell oldani, és nem egyszerű.

Úgy, hogy gyógyulgatok, teljes odaadással.

Egy 20 évvel fiatalabb szobatársam volt két hétig. Tímea Végig kínlódta az első napjaim gyötrelmes köhögéseit, Utána már felváltva csináltuk, némi szüneteket beiktatva! Együtt jártunk mókusetetésre.....

Bizony, ahogy kiszálltam az autóból elfacsarodott a szívem a látványtól. Hogy, hogy szabad egy ilyen építményt így elhanyagolni. Szinte nem ismertem rá. Épp, hogy még állnak a falai, és tető van rajta. Az erkélyekre nem szabad ki menni, a van már, ahol leszakadt. Mindig az eladásról, a megszüntetésről van szó. Aki hajdanán nem volt, az nem akarta elhinni, amit mi régiek meséltünk. Mi meg egymás közt keseregtünk a romhalmazok láttán.

130 beteg éjszakai ügyeletét /3 emelet/ egy nővér látja el. Ha orvos szükséges, akkor az a Mátraházai korházból jön fel /egykori Horthy Miklós kibővített vadász kastélya volt/.

Ez az intézmény alá tartozik Kékes, és csak a saját rendben tartására fordít minden pénzt.

Nem tudom, most a kórtermek milyenek, de 35 éve feküdtem náluk, és akkor tömegszállás volt. Voltam most is itt egy hasi ultrahangon, de csak a park rendbetételén gyönyörködhettem, ami nálunk egyáltalán nem volt megoldva.

Valamikor 20 fogyatékos élt egy külön épületben, és az ellátásuk fejében dolgozott mindenki, amit tudott, és csodás virágos park nőtt ki mindig a kezük alól. Most van egy szociális munkás, aki ennek megfelelően áll a munkához....

Na már fáradok, majd jövök.

Tudjátok „AKAROK", gyógyulni is akarok, még ha nem is leszek olyan mint voltam. Majd a gazokat fényképezem. Azok között is van szép.

Timi!

Öreg tölgy hóban, téli napsütéssel!

Látkép az ablakomból.

Reggeli
Natúr hagymás lencspüré egy evőkanállal.

Megjöttem!

Sajnos nem vagyok jól.

Amivel mentem, az rendben van, de a legyengült szervezetem megkapott mindent, amit csak lehetett. Bevált Tímea félelme.

Most az itthoni jó időben bízok.

Lesz mese, kép, minden, de egyelőre nagyon fáradt vagyok.

Mindenkinek egy fertőzésmentes Dédi puszi!

Legyetek jók, majd jövök.

Majdnem elfelejtettem, mit, hogy is kell csinálni!

Nem tudom, hogy csak én lettem ilyen semmit érő, de valahogy semmi semmi sem jön jól össze.

Száz ágra süt a nap, de körötte ott vannak a sötét hófelhők.

Amúgy sem vagyok valami jól, de ez az össze vissza idő, hirtelen meleg nagyon letesz. Nekem nagyon nehéz időszak.

Lehet akaratom ellenére, ideges is vagyok. Minden kész, de valahogy most nagyon nehéz neki indulni.

Nem sikerült kikecmeregnem ebből a vírusból, és ez sem jó. Sacikám olyan szemrehányón néz rám, hogy szégyellem magam, mert nem tudom megmagyarázni neki, hogy ez most nekem fontos.

Robikám itthon volt, de csak messziről néztem, ne, hogy baja essék.

Olyan rövid neki is, az, másfél nap, hogy sok minden nem fér bele az időbe.

Játszani is, meg aludni is kell valamennyit, és már indulni is kell Neki hazafelé...

Eddig jól megy az ovi. Remélem, hogy jó is lesz, mert már jön a szép idő nekik, és kint is játszhatnak, ami jót fog tenni.

Ez már az erdei hóvirág, igaz, hogy a kertemben, Így ha akarom le is szeddhetem.

Egy tányér halászlé, annak aki szereti. Alata a tészta.
Finom volt.

Na, megint itt a nagy probléma!

Sacikám, naponta ötvenszer felveteti magát, meg kell dajkálni, szeretgetni, és mellettem áll, ahogy pakolok. Az a szerencse, hogy nem fér bele a bőröndbe, mert biztos, ha tehetné, befészkelné magát, hogy vigyem magammal…
Hiába kényeztetik, majd megint 3-4 napig nem eszik nekik semmit.
Nehezen fog megbékélni, hogy megint nem leszek….
Hát, ami igaz, ennyire hálás egyik kutyusom sem volt. Nagyon meghálálja a befogadást, és meg van elégedve a helyzetével.
Tényleg kölcsönös a szeretet.