Nagyon vontatott lassú a gyógyulásom, pedig Manólány mindent belém tömne, ami, egy kis reményt nyújt az erősödésemhez.

Pedig nem szeretném az én bajommal még külön izgatni, hisz meg van az ő problémája is, amit meg kell oldani, és nem egyszerű.

Úgy, hogy gyógyulgatok, teljes odaadással.

Egy 20 évvel fiatalabb szobatársam volt két hétig. Tímea Végig kínlódta az első napjaim gyötrelmes köhögéseit, Utána már felváltva csináltuk, némi szüneteket beiktatva! Együtt jártunk mókusetetésre.....

Bizony, ahogy kiszálltam az autóból elfacsarodott a szívem a látványtól. Hogy, hogy szabad egy ilyen építményt így elhanyagolni. Szinte nem ismertem rá. Épp, hogy még állnak a falai, és tető van rajta. Az erkélyekre nem szabad ki menni, a van már, ahol leszakadt. Mindig az eladásról, a megszüntetésről van szó. Aki hajdanán nem volt, az nem akarta elhinni, amit mi régiek meséltünk. Mi meg egymás közt keseregtünk a romhalmazok láttán.

130 beteg éjszakai ügyeletét /3 emelet/ egy nővér látja el. Ha orvos szükséges, akkor az a Mátraházai korházból jön fel /egykori Horthy Miklós kibővített vadász kastélya volt/.

Ez az intézmény alá tartozik Kékes, és csak a saját rendben tartására fordít minden pénzt.

Nem tudom, most a kórtermek milyenek, de 35 éve feküdtem náluk, és akkor tömegszállás volt. Voltam most is itt egy hasi ultrahangon, de csak a park rendbetételén gyönyörködhettem, ami nálunk egyáltalán nem volt megoldva.

Valamikor 20 fogyatékos élt egy külön épületben, és az ellátásuk fejében dolgozott mindenki, amit tudott, és csodás virágos park nőtt ki mindig a kezük alól. Most van egy szociális munkás, aki ennek megfelelően áll a munkához....

Na már fáradok, majd jövök.

Tudjátok „AKAROK", gyógyulni is akarok, még ha nem is leszek olyan mint voltam. Majd a gazokat fényképezem. Azok között is van szép.

Timi!