Na, megint itt a nagy probléma!
Sacikám, naponta ötvenszer felveteti magát, meg kell dajkálni, szeretgetni, és mellettem áll, ahogy pakolok. Az a szerencse, hogy nem fér bele a bőröndbe, mert biztos, ha tehetné, befészkelné magát, hogy vigyem magammal…
Hiába kényeztetik, majd megint 3-4 napig nem eszik nekik semmit.
Nehezen fog megbékélni, hogy megint nem leszek….
Hát, ami igaz, ennyire hálás egyik kutyusom sem volt. Nagyon meghálálja a befogadást, és meg van elégedve a helyzetével.
Tényleg kölcsönös a szeretet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
margit2 2012.02.25. 19:59:13
marisom 2012.02.26. 13:36:22