
Sacikám, a hűséges sétapartnerem.

Indult a telefonos esti mese Győrzámolyba Robinak.
Nagyi a a kisgömbőcöt mesélte, és a megjegyzés az,hogy "jó volt.
Ez hihetetlen.
Nem igaz, ha nem velem történik, nem hiszem.
Hogy lehet két hét alatt ennyire lerobbanni.
Tegnap elvittek az orvoshoz, hogy újabb bogyógyűjteményem legye. Igaz, hogy fogtak, vezettek, vigyáztak rám, de így is bizonytalan voltam. Akkor jöttem rá, ahogy a lakásba is mozgok, mindig megfogok valamit, amibe kapaszkodom.
De a levegő kint jó volt.
Na erre felbúzdúlva, ma ebéd után, mivel nincs hideg, folyik az eresz, lassan felöltöztem, na, már ez is fárasztó volt. Telefon zsebbe, és kióldalogtam, mint egy falmelléki. Jó volt kint, de 15 perc múlva már bent voltam mielőtt még az összeesés bekövetkezett volna. Nem igaz, hogy ennyire levisz, és közbe egy dekát sem fogyta. Lehet, hogy a félmaroknyi gyógyszer kövekként bennem marad, de már jó lenne, ha igazán hatnának is.
Jelenleg valamelyik vírus lába belegabalyodott a hangszálaimba és ott tekereg, járja a táncát, és csöndre kényszerít, néha még suttogni sem tudok.
Na jelenleg ez a harci helyzet. Harcolok erősen, de már megyek lefeküdni, mert mindenem remeg a fáradtságtól.

Ez az igazi örző-védő szolgálat.
Mióta beteg vagyok el nem mozdúl az ágyam mellől.
Dédi!
Anya végre megszerezte, amit már egy fél éve kajtat, így nekiálltunk alkotni ketten.
Szerinted mit csináltam én?

-Robi-
Tegnapelőtt este:

Tegnap délelőtt:

Kis szivem használja a kari ajándékot!

Hóhányó

Higgy a csodában!
Vannak még igazi Manólánykák.
Kicsit nagy nadrágocskát kell neki varrnom.
Igaz, hogy altatóval, de jól belealudtam a délelőttbe.
Közben az én Manólánykám, mint a szellemek rendet rakott a konyhában, és mivel tudja, hogy szeretem a élő tüzet, ropogva égett a kályhában a fa. Az asztalon, a tálcán várt a reggeli.
Köszönöm kislányom....