Ez hihetetlen.

 Nem igaz, ha nem velem történik, nem hiszem.

Hogy lehet két hét alatt ennyire lerobbanni.

Tegnap elvittek az orvoshoz, hogy újabb bogyógyűjteményem legye. Igaz, hogy fogtak, vezettek, vigyáztak rám, de így is bizonytalan voltam. Akkor jöttem rá, ahogy a lakásba is mozgok, mindig megfogok valamit, amibe kapaszkodom.

De a levegő kint jó volt.

Na erre felbúzdúlva, ma ebéd után, mivel nincs hideg, folyik az eresz, lassan felöltöztem, na, már ez is fárasztó volt. Telefon zsebbe, és kióldalogtam, mint egy falmelléki. Jó volt kint, de 15 perc múlva már bent voltam mielőtt még az összeesés bekövetkezett volna. Nem igaz, hogy ennyire levisz, és közbe egy dekát sem fogyta. Lehet, hogy a félmaroknyi gyógyszer kövekként bennem marad, de már jó lenne, ha igazán hatnának is.

Jelenleg valamelyik vírus lába belegabalyodott a hangszálaimba és ott tekereg, járja a táncát, és csöndre kényszerít, néha még suttogni sem tudok.

Na jelenleg ez a harci helyzet. Harcolok erősen, de már megyek lefeküdni, mert mindenem remeg a fáradtságtól.