Tudom, tudom, tudom!
Az agyammal tudom, hogy így kellett lenni, de végtelenül hiányzik...
A telefont, egy akcióban, miatta köttettem vissza, és ingyen beszélhettünk. Naponta akár 25-ször is hívtuk egymást.
Most meg csak a csend vesz körül. Fáj még a telefon látványa is.
Nincs kivel megbeszélni, mit látok, mit nézzen, mit eszünk?
Csak az üresség. A néma csend. Hiába szól körülöttem bár mi, csak a csendet hallom.
Bevettem a gyógyszerem, „jól" kibőgtem magam, és várom, hogy elaludjak. Hogy kikapcsoljon minden körülöttem.
Holnap jön egy újabb nap,,,, de nem várok már semmit, csak teljen az idő.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Hajnalkép 2011.01.20. 18:18:26
varnyu 2011.01.20. 20:48:27
evimami 2011.01.20. 21:33:47
Forest 2011.01.20. 23:35:41
Málnahab 2011.01.21. 10:05:38
evimami 2011.01.21. 11:03:21
margit2 2011.01.21. 15:26:59
margit2 2011.01.21. 15:29:47
varnyu 2011.01.21. 18:28:46
Hajnalkép 2011.01.21. 18:39:17