Veled vagyok drága Dédike most is.
Szeretettel ölellek.
Búcsú
Legyen csendés, békés az utolsó földi újta, nyugodjon drága lelke békében.
Elmentél... És most sivár a kisszoba.
Minden mozdulatlanságba merevült,
A helyed üres, néma és kihűlt.
Agyam lemintázott és magába zárt.
Így maradsz meg - amíg élek - énnekem.
Most már mindig jönnöd kell velem,
Mert hordalak magamban nappal és éjjel!
S ha széthullok majd porrá, röggé,
Te ott leszel velem mindörökké.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Forest 2011.01.17. 09:44:33
vnj 2011.01.17. 15:57:38
katavagyok 2011.01.17. 16:30:03
margit2 2011.01.17. 16:48:11