Ma nagyon hosszú napom volt.

Végre minden el van intézve a hétfői temetéshez.

Nagyon elfáradtam. Nem tudom, mikor fogom érezni, hogy kipihentem magam. Azt hiszem, nem mostanában lesz...

Holnap a magam ügyében megyek orvoshoz. Nem szeretnék kibukni,

Félek ne, hogy Manólánykámat megijesszem, hisz Őt is nagyon megviselték újra, az elmúlt napok.

Lányok!

Nektek, akik itt voltatok végig velem, és tartottátok bennem a lelket, örök hálával tartozom. Köszönöm azt a sok erőt, amit adtatok nekem. Elmondhatatlan az a segítség, amit ti nyújtottatok.

Most nyilvánult meg, hogy ki az igazi barát, segítőtárs. Ilyenkor elég az egy szó is, hogy „itt vagyok".

Ez tudatosítja, hogy nem vagyok egyedül ebben tévelygő nagyvilágban.

Ti pedig végig fogtátok a kezem ebben a nehéz időszakban.

Köszönök nektek mindent