Esik, esik, esik!

Ez már tényleg sok a jóból!

A kertben áll a víz. Nem tudja már a föld elszívni, mert telítve van, mint a szivacs. Milyen jó, hogy hajdanán nem tellett szuterénra, most szivattyúzhatnám én is a vizet, mint mások.

A dió szépen potyog, és úszkál a vízben. Ha kicsit szünetel az eső, mint „Zrínyi kirohanása", gyorsan szedni kell, de nem hagy soká kint lenni, és csak figyelem, hogy mikor mehetek újra. Nagyon nem szeretnék elázni, mert annak sem lenne jó vége.

Úgy érzem, már minden nyirkos körülöttem a lakáson belül is. Meddig lehet ezt bírni!!!!?