Na itt vagyok!. 

Tegnap mire haza értem a kardiológiáról, igen elfáradtam. Nem fizikailag, hanem az eredmény hatott fárasztóan.

Kérdéseimre a válasz: „örüljek, hogy magamat el tudom látni". Jó, mi?

Sajnos ezt nagyon érzékeltem már a pakolászásnál. Tényleg karácsony lesz belőle. De akkor tavasszal mi lesz a kertemmel? Hisz eddig az, és a virágok éltettek. Már akkor sem tetszettem magamnak, mikor el kezdtem szanálni a virágaimat. Úgy látszik, a tudat alatti már előre bekapcsolt. Azt hiszem a konyha volt az utolsó nagyobb megmozdulás, pedig még lett volna tervem.

Igaz a közmondás: „ember tervez, Isten végez". Hát nekem hagyhatott volna még egy kicsit az erőmből. Nehéz megbékélni a gondolattal, hogy eddig és ne tovább.

Még ez a borongós idő is rá tesz egy lapáttal. Most pont nem ez kellene.

Legyen jobb kedvetek és vidámabb napjaitok,

                        DÉDIKE.