DÉDI NAPJA.

Kis dédikém el kezdte a gyümölcsevést, barackkal.
Még van meggyem, és ribizlim, le szedem, és le fagyasztom neki, had legyen sok vitaminja.
A fák az utcán vannak. Évek óta nem én voltam a termés élvezője, mert a kisebbségnek erre vitt az útja, és megszabadítottak tőle. Az idén nem veszik, így nekik nem kell, hát megmaradt nekem. Alul a könnyű részt már megszedtem, és elraktam, de az nem a manónak való.
Így hát újra felkötöttem a szedő kötényt. A ruhámon persze nem volt zseb, így a mobilom, mit a Manólány parancsára állandóan hordok, a bögyömbe került, hogy ha baj van velem, kéznél legyen. A nyakamba ugyan is nem akaszthattam, mert ha fenn akad a fán, megfojt, és a továbbiakban már másra sem lesz szükség, ne hogy telefonra. Az eddigi meleg, meg az elmúlt eső, vihar hatására hímes tojásokká váltak a meggy szemek. A szárak a fán, a meggyszemek, ha ügyes voltam a kezemben landoltak. A nagyobb baj azonban az lett, hogy el kezdtem félni a létrán, mivel meggy már csak a felső régiókban található. Két kézzel, ugye bár ha az ember kapaszkodik, mivel szedi a meggyet? Pótkezem meg sajna nincs. Ha a számba veszem, nem steril, meg, meg is eszem. A szél is el kezdett erősebben fújni. Mire még is csak egy kézzel a fába kapaszkodva, a billegő könnyű alumínium létrán egyensúlyozva meg szedtem, amit lehetett, a lábaim kellő kép beremegtek, pedig egyedül voltam és bizti, nem csináltam, mást. De egy izgő mozgó kis dédi mindent meg ér. A kis bogárért mindent. Jövő héten talán a karjaimba is tarthatom, mert talán jönnek haza. Már alig várom.
Így van a fagyasztóba centrizett meggy lé, turmikszból leszűrt sűritmény, és apróra darált meggy husi.
Tanulság: lehet, hogy jobban jártam volna, ha az idén is megszabadítanak a terméstől, és venni kelet volna pár kilót. Hogy könnyebb dolgom lett volna, az biztos. Nem fáradtam volna így eeeeeeeeeeeeeeeel!
Mind ez nem lévén elég egy napra, már fel is volt mosva, csak még a vödörből a vizet ne öntöttem ki, de se baj örömmel szalad be a gonosz kis kutyám, és zsupsz, a vödör borúl, a hajam a meredezéstől a plafont súrolja, pedig kicsi vagyok, és kezdem az egész takarítást elölről……………………………
Ez volt a tegnapi nap. Ma a megérdemelt pihenés mezejére léptem. Csak egy kis meggylekvár főzése volt a dolgom.
Jól van: a szlogen úgy is az, hogy „a nagy maminak úgy sincs semmi dolga „.
Mindenkinek pihentebb szép jó estét kíván a dédi.SZIASZTOK.