Sima István: Ősz
Alacsonyabban jár már a Nap,
A reggeli hideg csípi bőrömet,
Sárgába fakul a zöldellő liget,
... S a hulló levelek halk nesze követ.
Rozsdásodnak az erdők lombjai,
Őszi díszeikben pompáznak a fák,
A mezőkön, a száraz fű között
Felüti fejét még - pár kései virág.
A házunk előtt álló gesztenye
Búcsút int a távolodó nyárnak,
S burokban őrzött összes gyermekét,
Átadja egy jövendő világnak...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Forest 2012.10.02. 17:43:00
marisom 2012.10.03. 19:24:32
evimami 2012.10.03. 21:53:16
margit2 2012.10.04. 10:59:13