Döbbenet!

   Meghalt egy gyerekkori játszótársam.

Megyek a telefon felé, hogy valakivel megbeszéljem, felidézzük a múlt kedves emlékeit, közösen elbúcsúzzunk Tőle, és ekkor ledöbbentem. Nincs ilyen személy körülöttem.

Magamra maradtam a múltammal, gyerekkorommal, fiatalságommal.

Tehát az emlékeimmel.

Nagyon megrázó felismerés volt.

Nincs kivel felidézni a régmúlt történeteit.

Lassan minden velem együtt a feledés homályába süpped.

Ez lett az igazi magány... Magány az életem nagyobbik részével.

Nagyon nehéz lesz ezt a tudatot feldolgozni, ha egyáltalán lehet.