Muszáj mindig valami rossznak is jönni?

Mára kaptam ablakpucoló segítséget!

Szépen haladt. Örömmel raktam fel a szép, tiszta /némelyik új/ függönyöket.

Utána mentem az állatokat ellátni. Kifelé jövet utamba került egy tégla, mivel valami következtében megunta az addigi helyét, és általam ismeretlen helyet talált magának. Miért ne találjam meg? Meg is botlottam benne rendesen. A baj csak az volt, hogy esés közben a jobb csuklóm alám került.

Miután kihalásztam magam alól, jött a gondolkodás, hogy, hogy fogok fel állni, mert egyre a jobb kezemre akartam támaszkodni, ami nagyon nem tetszett neki, és nem akart a művelet végrehajtásában részt venni.

Attól nem kellett tartanom, hogy meglátnak, így nyugodtan, komótosan kecmeregtem, és végre sikerült a két lábra állás!

Hogy mennyire lehetett ennek is örülni, az szinte leírhatatlan. Akkor kezdett csak fokozódni az örömmámor, mikor meg győződtem róla, hogy egészben van, nem törött el benne semmi.

Na arról majd hallgatok, hogy azért jó, ha csak napokig lesz használhatatlan, mert se fogni, se emelni azért nem bírok vele.

Most dédelgetem, babusgatom!

Krémezem, vizes borogatásba pakolom, szép fáslit tekerek rá, úgy, hogy csak lassacskán elvagyok.