Vége a nyárnak

Halkan susog az esti szellő,
holdfénybe fürdik a táj.
Lassan majd az éj is eljő,
így szeptember idusán.

Szürke színbe úszik a felhő,
lehull a levél, szomorú est.
Új ruhát vesz fel az erdő,
zöld helyett majd sárgába fest.

A völgyben kis patak folydogál,
lassan kanyarog a fák alatt.
Hullámokon ezernyi hableány,
táncol s elszáll mint a gondolat.

Fáj a szívem a nyárra gondolok,
ezernyi boldog emlék fűz oda.
Boldog szerelmes alkonyok.
félek.nem jönnek vissza soha.