Kutya egy rossz idő van. Ez olyan nem szeretem időszak. De nem csak nekem!

Reggel kiengedtem Bubuskámat,  a küszöbön kívül megállt, vissza nézett, hogy muszáj é tovább menni, mire a mozdulattól lecsúszott a teraszról. Na erre dühös morgás sorozatot indított. Valamikor a kevés hó között eső is érkezett, és az oda is fagyott.

Mondanom sem kell ugye, nagyon gyorsan igyekezett vissza. Ő is szereti a természetes tűz melegét, az valahogy más, mint bármi, és egy gombócba fekszik a kályha előtt. Nem tudni, hol az eleje és a vége. Ha közlekedni akarok, lépkedhetem át őkelmét, mert egyáltalán nem zavartatja magát, hogy esetleg útban lenne! Jó lesz vigyázni, ne hogy el essek benne mert azért még meg is sértődik.

A hőmérő nem is mutat olyan sokat, de a szél miatt nagyobb a hideg érzet.

Erősen tartom magam Anyukám egykori biztatásához:

„január, február, aztán itt a nyár".

Ezek a hónapok voltak számomra mindig a legkritikusabbak! Biztos táppénzes időszak volt.