Füstbe ment álom.

Manólány szabadsága részemre valahogy nem a legjobban indult. Már régóta rebesgeti, most be is hajtotta az ígéretem, hogy a tyúkok levetkőztetésében részt veszek. Bio tyúkok, bió hűtőbe, bíó kajának.
Minden szépen is ment, míg nem egy aranyos kis zöld béka megszólalt mellettem a faágon. Odafordulva szépen el kezdtünk szemezni. Közben továbbra is, mint akinek szimpatikus vagyok adta a szerenádot. Már nyúlok felé, mikor Manólány megrázza a fa ágát, hogy mit gondolok én, majd a tenyerembe melengetem a menő gazdag herceget, és elhúzok vele a nagyvilágba, ő meg itt marad a félig pucolt tetemekkel. Ki fogja konyha készre rendezni a jószágokat. Na ehhez mit szóltok? Szemem előtt ugrott egyet a békám, persze nem felém, és már el is tűnt a nagyvilágba de egyedül. Én meg megint itt maradtam szintén egyedül. Dehogy egyedül ott sorakoztak röhögve, a seggükkel felém, a félkopasz tyúkok.

Most erre mit szólhat az ember. Kértem egy nagy pohár vizet, és jól leittam magam.
A tyúkok a déli harangszót már fél mirelit álapotban a hűtőben üdvözölték.
Én meg hazamentem és elábrándoztam, hogy mi is lett volna, ha másképp alakul a helyzet.
Az biztos, hogy legközelebb messzebb állok a Manólánytól!!!!
Legyen mindenkinek, szép és vidám estélye.