EZ a Dédi.

NA megint csináltam valamit! Valahova elraktam a levelem. Egyedűl akartam a blogba rakni, és út közben eltűnt az írás. Keresem, de nem találom.

Ez van.

Ez már kezd elkeserítő lenni. Nem szoktam én ennyire hülye lenni, ez már az öregségi elbutulás kezdete. Hova tűnt a régi jó memória. Azt hiszem, a manólány is bele fog unni a tanítgatásba.

            Napok óta kis kutyámmal kínlódok. Befilcesedett a téli bundája, és maroknyi csomókba összeállt. Mid ez nem elég, bujkálásai közben fűtoklászokat szedett össze, és ezek bebújnak a bőrébe  és be is gyullad a helye. Így szőrszálanként vagdalom le a csomókat. Bubus nyüszőg , mert húzódik a bőre, a szőr szálldogál ebbe a melegbe, én kínlódok a nyírással, és izzadt testemet próbálom megszabadítani a rá tapadt kutya szőrtől, ami fekete fehér opart mintával fed be. Ez megy napok óta, de nem tudom, mikor végzünk. Mind ketten megkínlódjuk, hogy kis kutyám eddig szép szőrén, bundája helyett, tenyérnyi meztelen foltok éktelenkednek rajta.

            Manólány nagyon boldogan unokázik. Nincs túlóra, igyekszik haza Robihoz.

            Mindenkinek pihentető szép álmokat kívánok, legyetek jók