Hú, de nagy ez a bácsi fej!
De nem félek tőle.

Na ne már!

Ez az, ami nem hiányzott volna!

Az éj leple alatt ide szemtelenkedett egy nagy adag hó. Most is esik, és mehetek lapátolni. Ugye ne, hogy kimaradjak belőle.

Pedig szívesen kihagynám az életemből.

Valahogy sehogy sem tetszik ez a hosszan tartó hideg, hóval koronázva.

A rendkívül csinos fiatal hölgy jegye a repülőn egy pap mellé szól, akit megszólít.
- Bocsánat Atya, megtenne nekem egy szívességet?
- Természetesen kisasszony, mit tehetek Önért?
- Van egy dilemmám. Vettem magamnak egy remek elektronikus szőrtelenítő berendezést. Nagyon sokat fizettem érte. Jóval meghaladja a vámmentesen bevihető értékhatárt és attól felek, hogy
elkobozzak. De Ön talán titokban át tudná vinni számomra a vámon a reverendája alatt.
- Valóban át tudnám vinni drága, de figyelmeztetnem kell, hogy még sohasem voltam képes hazugságra.
- Önnek olyan becsületes az arca, hogy Öntől sohasem fognak kérdezni semmit - mondta a hölgy és már át is adta a szőrtelenítőt.

Leszállás után az Atyára kerül a sor a vámvizsgálatnál.
- Atya, van Önnek bármiféle vámköteles áruja? - kérdezi a vámtiszt.
- A fejem búbjától a derekamig semmiféle vámolni valóm sincs fiam.

A választ furcsállotta a vámtiszt és tovább kérdezi:
- És deréktól lefele?
- Van egy csodálatos szerkezetem, ami nők szolgálatára rendeltetett, de használva még sohasem volt.

A vámtiszt fuldokolva a nevetéstől:
- Rendben van, tessék továbbmenni Atya! Kérem a következőt!

Megjöttem!

Robikám egy tünemény. Jó vele lenni. Nagyon fog hiányozni, hogy reggel nem fog hozzám bújni. Volt, hogy éjjel is jött, és együtt olyan jó volt aludni, hogy az el sem mondható.

Csak azért jó lenne, ha már nem betegeskedne.

Nagyon sokat nőtt hirtelen, és így érzékenyebb lett mindenre.

Remélem, már túl vagyunk a nehezén.

Ezt a csokrot Manólány kapta!
Az enyémek szépen lehajtották a szabadban fejecskéiket a fagyos rögökre, és ott vannak a fagyhalál markában. Ez már olyan hideg, és hosszan is tart, hogy nem élik túl úgy, hogy újra csilingelhessenek hófehér kis harangjaikkal.
Erre az örömre egy évet kell majd várniuk.

Ugye guszta? Finom volt.
Ez volt a nyugdíjas vacsi menűje.

Van még tüzelni való fám, de, hogy jön a hideg, Manó lányék hoztak, és fűrészeltek egy adagot, hogy kitartson a szezon végéig!....

Na ugye bár rizikós a szabad ég alatt tartani, mert csapadékot is jósolnak, és víz nem tesz éppen jót neki, így meg volt a levegőzésem, a napi tornám, és a heti mozgásadagom, mire tető alá raktam. Reggel hideg volt, de a kabát alatt a mozgás hatására egyre melegedett az idő, sőt már le sem mertem vetni, mert nedves, párás ruházat alakult ki, ami ugye nem lett volna egészséges.

Na ugye nem kell mondanom, hogy örültem, mikor hozták, behordták, de még jobban, mikor az utolsó darabot tettem a helyére.

Még egy kicsit össze kellett kaparászni a helyét, és mehettem ebédelni.

Jó megérzésem volt tegnap, mert töltött káposztát főztem, és most, csak melegíteni kellett.

Csak az a baj, hogy le is feküdtem pihenni, és a felkelés nem akart menni....

Most ott tartok, hogy újra próbálom rendezni a mozgás koordinátáimat. Reménykedem a sikerbe.

Holnapra helyre kell billennem, mert megyek a nyugdíjas vacsorára, és ugye, nem lehet az ember bicebóca.