Délutáni szunyókálás.

Robikám, és a szomszéd pajtás.
Felvétel lesből a szúnyogháló mögül.

Dédi karjában is lehet aludni.

Egy kis déli szünet kivételével esik rendesen az eső.

Manólánnyal, azt a kis időt használtuk ki, hogy szeretteink sírját rendbe tegyük. Úgy érzem ez sikerült is. Meg gyújtottuk a gyertyákat is, érezve, hogy délután már csak itthon fognak égni.

Ebben a nedves levelektől csúszós időben, a csöpörgő eső közepette, nem mertem megreszkírozni az újabb menetelt.

Gondolataim úgy is a feltámadó emlékeket üldözik. Csapongva az élet különböző szakaszai tárulnak fel. De ez nem naphoz van kötve, hisz agyam forgó kerekei, bármikor előhozzák a rég múlt emlékeit,

Megpróbálok mindig, ha tudom irányítani, hogy a szépre emlékezzek.

Sárikám.
Nagyon hiányzol.
Szeretted rózsákat. Most már csak így tudok Neked addni.

Drága szüleim.
Nyugodjatok békében.

Fázok, meg kell szokni a hideget!

Egy kis viamin.
Kapam, és nagyon finom édes.

Nézd meg, ha nevetni akarsz!

Nem tetszik ez az idő.

Hideg van, fázok, tüzelek.....