Egy kis déli szünet kivételével esik rendesen az eső.

Manólánnyal, azt a kis időt használtuk ki, hogy szeretteink sírját rendbe tegyük. Úgy érzem ez sikerült is. Meg gyújtottuk a gyertyákat is, érezve, hogy délután már csak itthon fognak égni.

Ebben a nedves levelektől csúszós időben, a csöpörgő eső közepette, nem mertem megreszkírozni az újabb menetelt.

Gondolataim úgy is a feltámadó emlékeket üldözik. Csapongva az élet különböző szakaszai tárulnak fel. De ez nem naphoz van kötve, hisz agyam forgó kerekei, bármikor előhozzák a rég múlt emlékeit,

Megpróbálok mindig, ha tudom irányítani, hogy a szépre emlékezzek.