Már az agyamra megy ez az egész nyavalya.

Azt mondom, hogy átlagosan javulgatok, ami örömmel is tölt el.

Ha nehezen is de kezdem magam lassan újra egyedül ellátni. Ez jó is.

DE!

Állandóan jön egy hullám, és visszavet a gödörbe, nem egész az aljára, de kezdhetem a küszködést elölről.

Például: tegnap azt mondtam, hogy kezdek elég jól lenni. Sütött a nap, sokat kint voltam, és nagyon jó volt.

 Erre ma? Megint a nyakam közé jött minden,. Még jó, hogy volt ebédem, mert a tegnapi főzőcskézéssel ellentétben, ma nem ment volna. Az idő is olyan sötét, mint a pokol.

 Esik, ami jó, mert tisztítja levegőt, csak ne ilyen sötét felhőkből jönne.

Megint sokat fekszem, ami nem jó.

Nem kívánok semmit, ami nálam nagy csoda,

Manólány az unokáinál van. Az legalább jó lesz, hogy hoz új képeket, és mesél róluk.

Tegnap Ádám kacarászását telefonon hallgattam. Kis bogárka már vidáman gügyög anyának.