Erdei manó. Vad, viharos forgószél tarolta az erdőt, csapott a fák hegyére néhány kóbor felhőt! Felhő könnye potyogott, hullott le a földre, sok-sok esőt zokogott, kis tó lett belőle.
Tündér kertben Tündér tó, gyöngy-tiszta a vize, partján áll egy kis manó, hogy került ő ide? Erdőszéli nagy fában volt a lakosztálya, kocsányos tölgy ágában, a kényelmes ágya.
Jött egy villám, rásújtott a kocsányos tölgyre, ágát vesztve zuhant le az elázott földre. Sírt az erdei manó, beszorult a fába, egy faszobrász meglátta, - ne sírj te kis árva! -
Nekilátott hamarost, kifaragta onnan, kicsi manó örül most, nem bánkódik hosszan, ha arra jársz, int neked, ő az erdő őre, kis tó partján megleled, egy mosolyt kapsz tőle. |
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mindenamikell 2012.01.26. 13:51:21
evimami 2012.01.26. 15:02:11
margit2 2012.01.31. 09:48:14