Requiem
Csendes földhalom mellett állok,
s mint a sír, én is csak hallgatok.
Komor arccal nézem a nevet,
emlékeimben még dúdol, még nevet...
Néha édes hangját még hallom,
de csak illúzió: feleszmélek s tova tűnik
szívembe mar a fájdalom.
Hogy miért kellett múlnia, miért kellett mennie
- senki sem tudja,
de érzi, látja, arcát rejti fekete fátyolba.
Idővel lehull a fátyol,
s csöndben, titkon, örökre tovább gyászol!
Zavadovics Péter (Poet.hu)
Ölellek drága Dédikém!
Sárika! Emlékedet őrizzük míg élünk. Nyugodj békében!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
varnyu 2012.01.08. 09:21:17
Forest 2012.01.08. 11:01:14
Manocska62 2012.01.09. 15:54:12
margit2 2012.01.10. 22:31:08