Nem tudom a gondolataimat elterelni...

Egy éve!

A fájdalmas nehéz képek halványodnak. Igen, nehéz tapasztalat, de az idő, az idő, nagyúr mindenek felett.

 Itt egy fénykép a gépem mellett, és arról huncutul néz rám... lassan ez a fénykép lefed mindent, és örülök is neki. Ezen jól néz ki, boldog, ami az utóbbi időben már nem volt mondható.

Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok vallásos. Számomra a menyország egy szép mese. Ez következik annak a kornak szelleméből is, amiben nevelkedtem, meg a tanulmány, és olvasás rengetegéből is.

És főleg a klinikai halálom élményéből....

Inkább a reinkarnáció felé hajlok.

Az a bizonyos 2 deka valami /lélek? /elindul az emberi testből, és keresi az utat a végtelenben. Szép és könnyű csodás érzés. Ezért nem félek az óta a haláltól, de egyre jobban imádom az életet.

Jó lenne tudni, meddig leszünk a vándorlás útján? Mitől függ az, hogy hogyan éledünk újjá! Kiben, miben folytatjuk életünk újabb szakaszát? Minek a következtében dől el további létünk. Mennyire szól bele földi létünk formája? Mert az a valami, egy élő formula...

Vajon mennyire lesz e földi létünk meghatározó, a továbbiakban.

Túl világ?

Igen, túl a jelen földi léten. Milyen világba tévedünk? Melyik bolygóra kerülünk. Sok mindent jó lenne tudni, ami titok előttünk.

Ne gondoljátok, nem bolondultam meg, csak nem tudok egy emberek /papok/ által kitalált, fétisimádó lenni.

Drága Sárikám!

Holnap reggel lesz egy éve, hogy utadra engedtelek.

.....................

                  ....................