Két nap óta tart a viharos szél!
Nagyon nem bírom. Pláne tegnap gyógyszerváltás volt, ami szintén nagyon megvisel…
Fekszek, fekszek, fekszek. Még jó, hogy eddig elég sokat aludtam.
Csak szédelgek.
Manólány jött reggel, és meglepett egy finom reggelivel, mert tudta, hogy egyedül mellőzni fogom. Így ült velem az asztalnál, és megvárta, míg meg eszek mindent, mert tudta, ha elmegy, én is abba hagyom. Nem tudom meddig fog tartani az át állás, de nem a kedvenc időtöltésem, az, biztos.
Eső kellene, hogy eltűnjön a por a levegőből.