 | ||
| Koldusok imája Napok óta jeges könnye hull a morcos égnek. Száz éves fák térdelnek le diktátori szélnek. Álmos patak vad folyóként felébredve vágtat. Mint dühödt bika, habzó szájjal ökleli a gátat. Könnyáztatta homokzsákok engednek az árnak. Éhes sárban áztatják már lábukat a házak. Pár óra csak! Hullámsírban tanya, falu, város. Elázott már minden érték. Hit! Remény! Mi áldott. Amerre csak a szem ellát, iszap, sár, és tenger. Földönfutó, nincstelen lett sok ezernyi ember. Ha az éjnek sötét leple ráborul a tájra, Meghallod majd, hogyan zokog koldusok imája. | ||
| Vaskó Ági (2010. június 12.) | ||
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mindenamikell 2011.04.04. 18:43:03
Forest 2011.04.04. 18:57:33
joe bácsi 2011.04.04. 22:01:22
margit2 2011.04.05. 07:40:25