Először így akartam menni, egy sötét barna együttesbe, de nem éreztem jól magam, és maradt a fekete.
Így is olyan lelkiismeret furdalásom volt, hogy én szórakozni megyek.
Valahogy nem tudok beállni az élet folyásába. Pedig igazán próbálkozom.
Egyre erősödik a hiányérzet.
Most már tudok sírni, talán ez is fog segíteni.
Meg elmúlhatna már ez a bezártság, a kinti lét is remélem, segít, de ott is fenn áll a probléma, hogy nem lesz kinek elmondani, kivel megbeszélni a dolgokat.
Mindig együtt örültünk, ha valamit sikerült megoldanunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gyöngyi - lakoma 2011.03.04. 20:59:34
evimami 2011.03.04. 21:32:26