Két nap boldogság!

Hosszú hétvége volt Győrben Manólánnyal.

Az út oda kissé viszontagságos volt, mert a péntek esti két balesetet is kerülnünk kellett.

No, de a szombat reggeli ébredés annál inkább örömet hozott. Egy kislegény, reggel 6-kor, cumival, takarójával állt az ágyamnál, és sutyorogta, hogy „oda bújok".

Egy puha jó illatú legény befészkelte magát a karomba, és akkor nem lehetett tudni ki a boldogabb.

Ez az öröm tartott két napon át, mert a nagyi, és a dédi ugye mindenre kapható. A dédit át is lehet verni minden bolondsággal, mert mindenbe benne volt. Sokat sétáltunk, és a fiatalúr volt a vezető.

A dédi meséjét, még izlés szerint, irányítani is lehet, hogy mi szerepeljen benne, hisz minden az ő kedvére volt.

 Csak indulás előtt tört el a mécses, de nagyon, hogy „nem mész el"! De sajnos a busz nem vár, és már csak integetni lehetett.