Lányok!
Köszönöm az aggódást, de egyenlőre, nincs baj velem.
Remélem nem is lesz! Csendben el vagyok.
Manólány, és szomszéd asszonyaim vigyáznak, figyelnek rám.
Minden el van intézve hétfőre, már nem maradt semmi dolgom...
Sokat alszom, igaz gyógyszerrel, de ez most így is jó.
Az élet megy tovább.
Majd lassan megbékélek mindennel.
Nehéz azt az utolsó éjszakát feldolgozni .
De majd az idő lassan segít....
Ma jön drágaságom, Robikám!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bikfic 2011.01.15. 12:03:48
varnyu 2011.01.15. 12:38:37