A sors kancsal fintora.

   Nem akartam elhinni, hogy ilyen a „véletlen"?

Azt tudtam, hogy nővérem arra az osztályra kerül, ahol a férjét is hasonló dologgal műtötték, de hogy abba a szobába is kerüljön.....ahol ő feküdt, ez már nekem is sok lett.

   Na itt gondolkodj pozitívan....!

Végül is azt sulykoltam bele, hogy nem véletlen. Így ketten két oldalról vigyázunk rá, és érezze, hogy vele vagyunk, szorosan fogjuk a kezét, bízza csak ránk magát. Nálunknál nincs, aki jobban szereti.

   Csak most jut eszembe, és azért merem leírni, mert nem jut a bloghoz, vajon melyikünk lesz kettőnk közül a győztes. Győzedelmeskedik a szeretetem mindenek felett, és itt tudom még tartani ezen a földi világon? Vagy a pár éve távozott férj lesz velem szemben a győztes. Erre nem is merek gondolni,.

9 év kor különbséggel, mint gyerekek, mindig ő óvott védett mindentől. Ezt a szerepet akkor vettem át, mikor az életében jöttek a problémák. És az enyém is maradt az őrző, védő szerep.