Szép volt az idő.
Irigykedtem másokra, hogy kint dolgoznak, és én nem dolgozhattam semmit!
A kezem fáslizva, és fájdogálva, sétálgattam csak, hogy legalább az utolsó napsugarakat élvezzem.
Annyi minden van még hátra, de úgy látom nem lesz belőle semmi. Marad minden tavaszra, hátha több szerencsém lesz!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ételital 2010.11.14. 20:34:58
margit2 2010.11.15. 17:25:44