Kijutottam végre a vásárba….
Amilyen nagy volt, és sok nézelődő, olyan kevés volt a vásárló.
Na én régen vágytam már pintyőkékre, és most sikerült is vennem egy kislányt, és egy kisfiút. Dobozba szépen el is lettek helyezve, szállításra készen.
Rá bíztam Manólányra, hogy vigye haza őket, mert én még maradtam. Ez jól is volt, csak mozogtak, és Robi meg akarta nézni mi van benne. Így bevittek egy pici kalitkát, hogy átrakják őket.
A megfogás sikerült is, de a madarak ügyesek voltak, és a hibás drót között rögtön megtalálták a szabadulás útját. Hol a csilláron, hol a függöny karnison pihentek, és élvezték a nagy szabadságot.
Elő a horgász szákot a szomszédból és madárvadászat indul!!!!
Most, hogy itthol nézem őket, a fiúnak nincs meg a szép farktolla, a kislány is elég zilált állapotban van, de remélem, megmaradnak.
Szépen esznek, és ez talán azt jelenti, hogy nem nagyok a sérüléseik.