Csalánba nem üt a ménkű!

Tegnap Cserkeszszőlőn voltunk, a nyugdíjasok országos találkozóján.

Csodálatos szép napunk volt. Még az idő is kedvezett az ott lét alatt.

Nagyon sok csoport műsorral készült, és örömünkre, szórakoztatásunkra elő adták. A rokk nagyitól, a cigány táncon át sok mindent láttunk az ügyes nyugdíjasoktól.

Telített volt a fürdő területe, pedig nem kicsi. Mi 19-en vettünk részt.

Na velem történt egy kis sztori, amiről Manólány is innen fog értesülni, mert társaim megígérték, hogy hallgatnak, hogy ne idegesítsük.

Na a következő történt.

Ugye bár én nem tudok úszni, de egy kanál vízbe is állítólag bele lehet fulladni.

Az egyik melegvizes medencében 6-an voltunk együtt. A víz 1 m mély. Ment nagyban a viccmesélés és a nevetés.

A lúgos síkos medence aljon megcsúszott az egyik lábam, és egyensúlyt vesztettem súlypontomból kibillenve, a fejem lett a nehezebb, és alámerültem....

Na bumm!

Bekaptam egy korty jó kis korty fürdővizet, amiről azt gondoltam rögtön, én ezt a koszos lét le nem nyelem, ha addig élek is!

 A levegőt visszatartva, felcsaptam az egyik karom, hogy lássák, hol vagyok. Ezt mindjárt el is kapták, és a derekam alá nyúlva fellöktek a felszínre. Ahogy megfogtak, rögtön leköptem megkönnyebbülve az egyik megmentőmet a számban őrzött fürdővízzel.

Nem tudom, hogy a társaságban ők vagy én voltam e jobban megijedve?

Akkor még a szemüvegemet is épségben kihalászták. Ők azt hitték, hogy a nevetés közben biztos rosszul lettem. Nagy volt az öröm a megnyugvás után, hogy nem lett semmi baj. Oly gyorsan zajlott az egész, hogy mások körülöttünk észre sem vettek semmit. Ekkor jelen meg Manólány a porondon.

Na Manólány, ne haragudj, de nem akartalak megijeszteni, mikor már minden rendben volt. Az meg nem tűnt fel neked, hogy egy szál száraz hajam sem volt.

A fontos, hogy jól éreztük magunkat, és minden jól végződött. Az eső már az itthoni környezetben ért csak utol bennünket.

Ez egy igazán mozgalmas jó hétvége volt.