Manólánynál a szél lefújta a madárfészket.Természetes, hogy a kölyköt ide hozták. Dédi etesd, kijelentéssel. Úgy nyelte a gilisztákat, hogy alig győztem neki addni.
Az igazság az, hogy másnap visszakaptam azzal a kijelentéssel, hogy nincs az a giliszta mennyiség, ami elég lenne Neki.
Manópapa unszolásra felmászott a diófára egy virágkosár és a madár kíséretébe és felkötözte a kosarat, bele téve a madarat. A madár mama és papa most ott eteti. (Kétszer már kirepült és ismét a földön landolt.) Manópapa tudatta velem, hogy többször nem hajlandó fára mászni. De nincs is ott ma már. Lehet MEGTANULT REPÜLNI ÉS TÚLÉLTE ÉLETE ELSŐ NAGY AKADÁJÁT, s nem cicus eledel lett belőle. Ezt csak remélem, de nincs olyan csivitelés, mint tegnap, nagyon idegesek volta a szülök. Mindkettő őrizte a földön, és védte a macska meg a kutyus ellen. Ha kellett volna neki is mennek. Nekünk is vigyázni kellett, mikor megfogtuk, mert olyan közel repültek hozzánk. Míg a földön volt addig is etették, a szülök. Nagyon érdekes jelenet volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dédike 2009.04.30. 11:48:14
magdus 2009.04.30. 11:58:06
iluska 2009.04.30. 12:01:22
Dédike 2009.04.30. 12:12:24
Selymecske 2009.04.30. 12:42:11
Manólány 2009.04.30. 13:32:36
kata... 2009.04.30. 16:39:54