Magdusnak:
Nem szabad félni és megriadni.
Ez egy gép, és megpróbálsz rajta uralkodni. Én is úgy kezdtem, hogy itt nyomd meg, ott ez jön ki, és a továbbiakban már saját magam is rájöttem dolgokra, mert érdekelt. Pedig ez tényleg nem az én korosztályom műfaja. Itt én vagyok a matuzsálem!
Először, mindent leírtam, és lassan ment, de ma, már meg vagyok magammal elégedve. Bár előbb elkezdtem volna.
Mikor hajdanán Manólány bekapcsolta a gépét és oda ültetett, hogy olvassam valamelyik újságot, az lett a vége, hogy mindent kinyitottam, és jött nevetve, hogy "mit csinálsz? Az ablakokat be is kell csukni". Én meg csöndben sunyítottam, mert azt sem tudtam, milyen ablakról van szó. A becsukás, meg csak a lakás ajtóra vonatkozott nálam.
Hát ez volt a kezdet.
Csak biztatni tudlak, hisz Cinci, és sokan mások, akik szintén menők jönnek és segítenek ha az ember elakad. Jó kis segítőkész társaság ez.
Én is úgy kaptam a blogomat. A leveles ládámat, / na látod avval ma is volt gondom, mert nem tudom, hogy a szívecskéim jó helyre mentek-e, de remélem, majd megírják/.
Úgy, hogy csak bíztatni tudlak kezdj neki, és menni fog.
Sok sikert kívánok,
Szeretettel DÉDI
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
magdus 2009.03.01. 13:54:14
Dédike 2009.03.01. 14:28:42
Dédike 2009.03.01. 14:33:56
Klarissz 2009.03.01. 15:41:55
cinci 2009.03.01. 15:59:26
Dédike 2009.03.01. 16:02:04
Nóri 2009.03.01. 16:22:55
Manólány 2009.03.01. 16:47:46
Thalia 2009.03.01. 17:06:48
Dédike 2009.03.01. 17:43:01
Gyöngyi 2009.03.02. 10:48:14