Csendes nap volt ma.

Legalább is én csendben voltam, csak a rádió mondta a magáét egyfolytában.

Ez, a tityi-totyi munka baromira fárasztó. Mindent átpucolok, elmosok. De ennek a vége igazán láthatatlan. Mindennek meg kell keresni az új helyét, hogy kéznél is legyen, meg el is férjen. Na, ez egy kész kínszenvedés. Mivel az egész konyha más formátumot kapott, így a régi megszokott helyeknek nyoma veszett. Azt hiszem, még jó ideig mindent keresgélni fogok. Holnap hosszabbítós konnektorokat kell vennem, mert nekem ez soha nem elég. Egy lámpabúra is kell, mert a régit szétmostam. Igaz, hogy meg volt repedve, de Manólány szerint nem is passzolt volna, az új színekhez.

Hát ez van. Lassan megy a munka.

Aludjatok jól,