Ez nagyon megható.Mint a temetőkben égő sok apró gyertyaláng a sötétben ilyenkor.Mindig meghat.
Drága Dédike!
Nagyon köszönöm,hogy megvigasztaltál!Nehéz szót találni annak,aki szomorú arra,mennyire hálás annak,aki vigaszt nyújt.
nagyon szépen köszönöm a kedves és biztató szavakat, ahogy elolvastam máris jobban éreztem magam.Kicsit röstellem mikor a blogra magamról ilyesmiket írok,de tudom,hogy ilyenkor itt a blogon vigaszra találok.És így is történt.
Szeretettel ölellek!
Aki álmomra ügyelt,
Hogyha gonosz hold kelt fel,
Ki a kedvemért jövőt remélt,
Az hogyan hagyhat el?
Aki járt minden úton,
Aki ismert minden szót,
Ki száz szavamnak hangot adott
Többél sose szólt...
A szívembe, ha mennydörög,
S a szemere felhő száll,
zápor, ha szakad, új folyó, ha fakad,
Miért fáj?
(szerző ismeretlen)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Sugi 2008.10.31. 21:00:41
Gyöngyi 2008.10.31. 22:46:09
Dédike 2008.10.31. 23:02:15
Klarissz 2008.10.31. 23:10:41
margit2 2008.11.03. 18:10:45