SZIASZTOK:

Pihenésül ültem a géphez, csak azt nem tudom, hogy most mitől vagyok fáradt.

            Csodás volt a tegnapi nap dédikémmel. Sokat dajkáltam, de az inkább játék volt. Nagyi reggel, mellém csempészte, és hatalmas szemeivel csodálkozott nevetett, hogy nem apához került. Úgy néz ki, neki nincs idegen, csak szimpátia. Egy állandó jó kedvű baba, ha tele a pocak és tiszta az alsó ház. Már kezdi a görgető hangadás, és elcsodálkozik, hogy mi is jön elő kicsi torkából. Tudjátok, nem azért, hogy az én dédikém, de tünemény egy bébi. Olyan fekvő támaszokat csinál, hogy bár ki megirigyelheti.

            Na az uszi, hát az mindent megér. Míg oda sétáltunk pihenőül szundikált egyet, de nem sértődött meg, hogy felkeltették, mert a többi baba nagyon érdekes volt körülötte. Lehetett figyelni őket, és talán tanulni is tőlük. Nincs sírás nincs meglepődés látszott, hogy végig élvezte az egész időt. Anya kezei közt biztonságos hely van. Több baba sírt, volt, akit ki kellett venni, na a mi Robikánkkal ilyen baki nem volt. Én lepődtem meg, hogy a víz alá nyomást prüszkölve csodálkozva de vidáman fogadta. Szóval összegezve, egy bátor stramm dédikém van.

            Ahogy a kocsijába került, nem kellett sem ringatás, sem mese, lecsukódtak szemecskéi, és elaludt. Szerintem tovább úszott a bajnokság felé. Biztos szépet álmodott, mert mosolygós, nagy nyugalom volt. Az uszi délben kezdődött, és fél úton hazafelé ért bennünket a telefon 5 órakor, hogy befejezték az evést, mert Robika addigra aludta ki magát.

            Meg próbáltam minden percet elraktározni az agyamban, mert nem tudom, mikor vehetem újra a karomba, és addig abból kell táplálkozni.

            Remélem nektek is jól telik a hétvége, és pihenten kezditek az újat.

                                                                        DÉDIKE