Vasárnap

                        Na ez úgy történt, hogy nem a muri, hanem a Manólány volt a csalogató, és délbe besétáltam.

A kertbarátok rögtön le is kapcsoltak, pedig az idén nem akartam semmiben részt venni. Az EXPÓ standunknál maradtam, így meg van a jó cselekedetem is. 5 órakór szétszedtünk mindent abban még segítettem, és a többire már nem voltam kíváncsi. Szép lassan hazasétáltam. Én nem tudom, hogy van ez, de mindig hosszabb lesz az út. Nem tudjátok, ez mitől van? Én sejtem.

 Olya fáradt vagyok, hogy nincs rá kifejezés. Délelőtt el kezdtem egyedül pakolni, hisz én tudom mit hova akarok tenni, ahogy nekem megfelel, meg nem szeretem, ha mellettem kapkodnak.  Savanyú, kompót, lekvárok, paradicsom már a szép tiszta polcokon alszik éjszaka. Valami pihentető bogyót be kell vennem, hogy holnap elkezdjem a fagyasztók költöztetését, csak attól félek, hogy minden vissza is férjen, meg hely is maradjon, mert tököt, meg még pár darab csirkét is be kéne paszírozni, de tudom, hogy helyhiány fog lenni.

            Így hát mindenkinek minden jót kíván a kipurcant

                                                                                                Dédi.