Jajjjjjjj nekem!

Verik szét a házam sarkát. Istenem, hogy mibe kezdtem, nem bocsátom meg magamnak.

Itt a kőműves. Nagykalapács, és bontás. A rombolás az megy, de mi lesz mire, birtokba tudom újra venni a helységeket?  Azt hiszem, én ezt nem gondoltam végig, mert ilyen munkába ennyi idősen csak a hülye kezd. Igaz, hogy egypárszor már megállapítottam magamról, hogy néha valami hibádzik. Ha eddig jó volt, most már erre a rövid időre, ami még vissza van, maradhatott volna. De ez vagyok én. Soha nincs nyugtom, de azt tartom, amíg tervezek, addig élek.

Na megyek, mert pénzt kell felvennem, mivel az a kertben nem terem. Pedig milyen jó lenne. Nem lenne baj, ha a szárasság miatt kicsit silány lenne is.