Vasárnap:

            Nem tudom, miért vagyunk mi ilye mostoha gyerekei, a természetnek? Mindenütt kiadós esők voltak, csak itt volt kevés. Még egy öntözéssel sem ért fel. Már kezdem megszokni, hogy a bolti zöldségeket is meg lehet enni, mert semmi sem lesz a kertben. Már évek óta nem adja vissza a kertem a bele fektetett anyagit és energia értékét. Lassan elmegy tőle a kedvem, pedig hajdanán a kert adta az éltető erőt. A családom abból mérte le, hogy vagyok egészségileg, hogy milyen állapotba volt a kertem. Egyáltalán nem tudom, hogy mi lenne az, ami még megteremne? Annyira lent van a talajvíz, hogy fél gyűrűre való leledzik a kútba. Ennyivel pedig nem megyek semmire. Azon spekulálok, érdemes lesz e egyáltalán felásatnom az ősszel? Igaz, hogy mindent meg lehet kapni, de aki a sajátjához szokott annak a másé nem ízlik.