Tücsök:

Szeretitek a tücsköt, mert én egyelőre nem.

Tavasz eljöttével kirakom a virágokat a szabadba, had élvezzék az esőt és a levegőt.

Van egy /Manólány szerint rossz/ szokásom, hogy évente többször, kedvemnek megfelelően   átrendezem a szobámat. Főleg a hálót újítom meg. Most az ágyam mellől hiányoltam a zöldet, így becipeltem az egyik csodás pálmám, remélve szép álmokat lehajló levelei alatt.

Fáradtságom ellenére soká olvastam, majd villanyoltás, kényelmes elterpeszkedés után szunyókálás..... - majd hirtelen felébredés egy végtelen erősen hangzó egyszólamú, de kórus zengedelmének tűnő harsány tücsök zenére. Nem tudom, hány rece van a lábán, amin játszik, de az mind egyszerre volt megszólaltatva. Fel kapcsolva a villanyt, néma csend lett. Az én alvásomnak meg annyi. Hiába kerestem a hangforrást, sunyított a „dög". Mivel igen rossz alvó vagyok, újra olvasás, majd villanyoltás, és hamarosan kezdődött kórus. Ekkor már nem figyeltem, hogy hány dúrba játszik, hanem sötétben indultam a hang irányába. Kikötvén a pálma cserepénél, egy szál vékony semmiben, átnyalábolva a cserepet, megindultam ki az udvarra. Megszabadulva terhemtől vettem észre, hogy esik az eső. Na ez már sok volt. Ezt is a tücsök rovására írtam. Így még csak fokozódott a mérgem irányába. Azt hiszem, egyenlőre nem fog a kedvenc állataim közé tartozni, és csak remélem ,hogy nem a cserepeimet fogják lakóháznak ki bérelni.