Dédi bánata.

            Először is kőművesnek még híre hamva sincs. Tudjátok mit jelent ez? A lakásban továbbra is áll a bál. Már kezdek hozzá szokni, majd az lesz a furcsa, ha változás fog beállni. Már az sem idegesít, ha nem találok valamit. Bele fér a keresés az időmbe.

                        Más.

            Győrből az a hír jött, hogy három órája esik az eső. Na nálunk egész héten egy csepp sem volt. Nem tudom, hogy a felettü

nk lévő Mindenható, hogy gondolkozik? Én azt tartom jónak, ha egy szülő egyenlően osztja el a javakat a gondozottjai között.  Itt azonban nem ezt tapasztalom. Ilyenkor mit tesz a szegény kisemmizett, fel áll a gép mellől, és ki megy öntözni. A konyha ablak előtt van egy nagy szép diófa. Ennek a lombozatával kezdem, hogy árnyéka még frissítőbb hatást nyújtson. Csak egyet felejtettem el, hogy a továbbiakban alatta kell elmennem. Mivel a víz nem maradt meg a leveleken, a gravitáció következtében meg indultak lefele, én alattuk az időjárásnak öltözve bikinibe. Na ne tudjátok meg, hogy rám milyen frissítően hatott. Addigi kényelmes lassú mozgásom hirtelen frissre gyorsult, és némi leírhatatlan szavak hagyták el ajkam. Még jó, hogy egyedül voltam.

                        Egyenlőre, ennyi. Mindenkinek kívánok neki megfelelő időt, és jó időtöltést, de el kell menni, valamit főzni, mert az embertáplálékból tarja fenn magát, és hiába nyalnám a képernyőn megjelenő finomságokat, azok nem jutnának el a gyomromba.