Szombat:

            Mennyivel jobb dolga volt ős anyámnak, arról neki akkor, fogalma sem volt.

Kényelmesen sétálgathatott, és válogathatott a kert javaiba, nem kellet a ruházatával foglalkozni, ha elhervadt tépett másik fügefalevelet tetszés szerint. Ezt éppen én is megtehetném, hisz van, de drága szomszédaim, biztos hívnának valamilyen felügyeleti szervet, és kényszerzubbonyban szállítanának a megfelelő helyre. Igaz annak is lenne előnye, koszt, kvártély megoldva lenne. Még fűtés számla sem jönne. De azért valahogy meg gondolandó.

            Ezen a környéken hajdanán szántó és szőlő volt. 45 évvel ezelőtt én építettem ide elsőként és lassan egy kertváros alakult ki körülöttem. Nagyon jó összeszokott társaság jött létre. Az idők folyamán azonban változás állt be. Ki elköltözött, ki meghalt, és újak jöttek helyettük. Evvel kezdődött minden. Vége lett az egymásra figyelésnek, sőt segítésnek. Tőlem harmadik házba egy flegma ifjú pár költözött. Reggeltől estig dobhártyaszaggató erővel bömbölnek a hangfalak úgy, hogy a gyomromba dübörög a dobszóló. Lehet, hogy maradi vagyok, de nem hiszem, hogy el kell fogadnom a szomszéd ízlését, és egész nap a Lajcsi csíkos gatyáját hallgatnom. Már nagyon elege van mindenkinek, este 10után lehet csak panasszal élni, de az sem érdekli őket.

            Mégis csak jó volt az az esős idő, mert akkor legalább csend honolt a tájon.

Mindenkinek nyugodalmasabb délutánt kívánok annál, mint ami nekem jut.