Na kezdődik a hét. Az okos macskám már elkezdte a mondókáját, pedig én, még nem is csináltam semmit.

Vallomás:

                        Vasárnap nem írtam, mert szombaton elment a kedvem. Még azt sem mondhatom, hogy elszállt, mint a levelem, mert a levél nem szállt el. Nagy hősen, egyedül akartam a blogba rakni, de nem sikerült. Én okos, bizalommal megyek a súgóhoz, erre azt mondja „mit akarsz? Már háromszor elrejtettél,  megint elrejtesz?" Na ennyi elég is volt. Nem tudtam megmagyarázni, hogy mit akarok ő meg érthetetlen volt számomra. Na ekkor még maradt az, hogy vártam a Manólányra.... Itt jött az újabb csalódás, mert olyan ügyes voltam, hogy nem sikerült neki sem előszedni a dokumentumot. Ekkor kezdtem érezni azt, hogy a béka mélypontú altestének a padja alá csúsztam. Ez már aznap csak hab volt a teli pohár tetején, mert annyi minden más is befuccsolt. Már régebb óta járok egy kivizsgálás sorozatra és most az egyik eredmény nem igazán lett nyerő a számomra. Rá adásul egy hónapig a dokim szabin van, és nem tudom vele meg beszélni. Így hiába nem akarom, mégis nyüzsögnek a bogarak az agyamban, és nagyon vakaróznak.

            Az a magasságos ott fent , megint nem jól intézkedett. Itt csak annyi esőt ejtett le, hogy egy erős harmatnak felel meg, pedig nincs kedvem az öntözéshez.

Ha így megy tovább felénk nem sok minden lesz. Pedig csak azt szerettem mindig, ami nálam termett. A mosott gyümölcs régen számomra ehetetlen volt. Az, az igazi mikor az eper a lábáról a cseresznye a fájáról helyben fogyasztható.

                        Most megyek főzni. És várok a manólányra. Gulyásleves lesz, meg töltött rántott gombafejek. A töltelékbe belekaparok egy kis csirkemájat is + sok petrezselymet, és azt magyarázom majd magamnak, hogy ez, fogyis kaja. Szerintem, mindenből lehet enni, csak tudni kell az adagot. Eszegetni, és nem zabálni.

                        Okos ez a macska. Most már ő is tömné a fejem okosságokkal. Nekem nem kellenek a többféle változatok, örülök, ha egyféleképpen megtanulok valamit, nem még variáljam a dolgokat. Nem tudom, mit képzel ez rólam! Én nekem elegek a legegyszerűbb formulák is.

                        Az éj leple alatt képek lopakodtak a blogomba. A Manólány az este itt volt és ügyködött a gépével. A csoda tölcsért tavasszal vettem egy tíz centis hajtás volt. Azóta egy méterről visszahajtva futtatom, és vagy két hete lesem már a bimbóját. Nagyon kegyetlen hozzám, mert még ma sem nyílott ki. Különben, fagy érzékeny, télen ennek is helyet kell adni a lakásba. Majd csak marad nekem is egy virágkampó, amin kitavaszodok.

                        A kis ribizli fa nagyon kedves, mert a bokrok már leérettek, ez meg még most kezd ehető lenni. Ez olyan helyen van, hogy a kertben jövet, menet lehet csipkedni, és nagyon fínom. Tavaj féltettem is, mert alig hajtott, de úgy néz ki megsajnált és legnagyobb örömömre megmaradt.

                        ISMERITEK!

                        A .......lányok tyúkot ültettek. Egy tyúk alá 16 tojit tettek. Ebből össz három csirke lett. Remélem az egy kis törökből nem kakas lesz, mert akkor a dédi nagyon mérges lesz .A másik kettő egy kicsit nagyobb fajta, de azok is egy különleges gatyásfaj részei. Úgy kaptam a tojásokat, de még a kakasokat sem szidhatom a zápokért, mert ebbe a melegbe másnál is elzápultak a tyúk alják Így szépen eljátszogatok velük. Sajna már nagyon el vannak kényeztetve. Lassan bekerülnek az üres papagáj kalitkába, mert az biztosabb mint a láda. Remélem ha megnőnek befogadják majd a nagyok a baromfi udvarban.