Romhányi József: Becsípett bolha 

Egy költői vénától jól becsípett bolha önéletrajz-regényét nekem mondta tollba 

Születtem Dolhán, 

egy kutyán, 

tizenkettőben, Gezarol után. 

Atyám 

paraszti sorban élt egy lobogós gatyán. 

Anyám 

egy cipész vérét kicsikarva, 

átment a kisiparba. 

Kiskoromban elláttam már bolhai tisztemet, 

s a csípésem jelentősen viszketett. 

Lakókutyám egy kis pulipintyó, 

mint jó 

suba betakart, 

de többet akart 

ifjúi vágyam már tavaszra: 

átköltöztem hát egy tágasabb kuvaszra, 

mely nemsoká a plébános ebe lett. 

Szemem előtt tehát már a papi pálya lebegett. 

A lelkem felkészült, 

s a tornácon, hol este a lelkész ült, 

magam is reverendába bújtam. 

Ám az új tan 

s a jámborság nem kötött le sokáig. 

Megláttam másnap a szakácsnő bokáit, 

fogtam 

magam s kiugrottam. 

De csalódtam benne! Sós volt és lagymatag. 

Az örökös hagymaszag 

tönkretette a gyomrom, 

és olyan testes volt, hogy féltem, agyonnyom. 

Nem maradtam egy estet sem, 

megszöktem a sekrestyésben, 

aki velem a kocsmába tántorgott. 

Magához vett a kántor ott, 

s hogy lett tanyám egy tanár úr nadrágja? 

- Ez a kis út nagy dráma 

a kántorné életében. 

Én megértem! 

Így kerültem iskolába, 

amit néhány diákban 

tisztességgel kijártam. 

Tanulnom ugyan csak ritkán akaródzott, 

de mivel az osztály sűrűn vakarózott, 

szavamra,

valamit mégiscsak szívhattam magamba! 

Érettségi vizsgánkon én átmentem. 

Az elnökre. 

Felnyögve 

kaparászott utánam, 

s bár az ízét utáltam, 

mégis, pályám érdekében 

addig benne éldegéltem, 

amíg a rég áhított 

fővárosba szállított. 

Az elnök egy kis színésznőt szeretett. 

Így kaptam szerepet 

az egyik színpadon. 

De nem szerepeltem soha a színlapon, 

mert atyám tanácsa mindig bennem marad: 

Sohase engedd kinyomni magad!" 

Színésznőm illatos szoknyáján hintázva 

jártam a színházba. 

Az öltöző pad alatt 

én is mindig jól kicsíptem magamat. 

Ám az én művésznőm, felelőtlen fruska, 

ráerőszakolt egy színikritikusra. 

Azt hittem, vérembe megy most ész, értelem, 

de rágós volt, fanyar, avas és vértelen, 

ezért ugrottam át Önhöz néhány napra 

többi rajongómat inkább megváratva. 

Csináljunk most együtt egy jó csípős darabot. 

...S ezzel a bolha jól belém harapott. 

Akkorát csaptam rá, hogy hasadt a paplan. 

Hogy ugrott el mégis? Megfoghatatlan! 

Veszítve karriert, nagy lakomát, 

riadtan menekült az ablakon át. 

Tovatűnt egy kóbor eben kutyagolva, 

s lett, ami volt: kutyabolha.