Már nem számolom az éveket,
Hiszen kevesebb már nem leszek.
Mint homokórából, peregnek az évek,
Villámsebességgel rohan el az élet.
Hány éve élek, nem is érdekel már,
S nem tudhatom, mi az, mi reám vár.
Nem ismerem, mi van még előttem,
De jól tudom, mi áll már mögöttem:
A rohanó évek ajándékai,
Lassan múló idő szenvedései,
Öröm, és bánat, siker és kudarc,
Körülöttem sok - sok kedves arc,
Köszönöm a sorsnak,
Hogy megszülethettem
Hogy milliók közt magam lehettem,
Hogy az vagyok, aki szeretnék lenni,
Hogy még van időm valamit tenni:
Szeretni azokat, akik szeretnek,
Örüli -ha lehet, -tovább az életnek!
P. Molnár Erzsi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
varnyu 2012.05.11. 17:26:09
margit2 2012.05.11. 17:42:04
evimami 2012.05.11. 18:07:35
bikfic 2012.05.12. 11:51:35
marisom 2012.05.12. 17:51:20